Így néz ki az MSC-vel vetett búza korai fejlettségi állapotában- kicsit elemezzük ki, hogy mitől is lett ennyire egyenletes a vetés.
Az MSC vetőgép igen komoly szerkezet. Nehéz- a 3 méteres is 50 mázsa, üresen. A gép két tömörítőhengeren gurul, amelyek távol vannak egymástól. Ha az első, rögtörést végző keréksor rámegy egy hantra, a vetőcsoroszlya soron gyakorlatilag semmiféle vetésmélység változást nem mérhetünk.
A gép talajelőkészítő része aprómorzsás, előtömörített földet készít a vetőcsoroszlyák elé. A felület teljes egészében le van hengerelve a hátsó keréksor által. Ebbe a tömörített talajba tesszük bele a vetőmagot.
A csoroszlyanyomás állandó: 160 kg. Ekkora csoroszlyanyomás még szemenkénti vetőgépeknél is igen dícséretes, nemhogy gabonavetőgépeknél…
A csoroszlyák nem gumibakokon, hanem csapokon mozognak, és Kverneland laprugó terheli őket, hogy a 12,5 cm-es csoroszlyaosztás 5 év múlva is 12,5 cm maradjon.
Ha a vetésmélységet beállítottuk, akkor kész- annyi is marad. Ha magot kaparunk, ugyanolyan élményben van részünk mint az Optima szemenkénti vetőgépeknél- gyakorlatilag minden mag egyforma mélységben és azonos rögfrakción fog üldögélni.
A csoroszlya által nyitott keskeny magárkot a tömörítő keréksor lezárja. A tömörítés erőssége csavarorsókkal szabályozható (központilag, egyszerűen, gyorsan és precízen).
A szabályozási lehetőséggel elkerülhetjük például a repcevetés túlzott megtömörítését és az ebből adódó kelési problémákat. Lent látszik, hogy ki is lehet a tömörítő keréksort emelni- csak a magtakaró borona dolgozik.
A végén van a magtakaró borona, mely ugyanúgy szabályozható, mint a tömörítő keréksor.